- Mi történt?

- Shika, meséld már el!

- Most akkor mi van...?

Körbeálltak. De én csak magam elé nézve, hangtalanul sírtam és magamban lepörgettem az egészet, ami pár órával ezelőtt történt. Miért? Miért kellett nekem pont ott lennem? Tovább reménykedhettem volna boldog tudatlanságban, ahogy eddig is. Akkor most nem fájna...jobban, mint eddig. Visszaidéztem a zavarodott arcát, ahogy meglátott, de addigra, hogy utánam jöhetett volna, már eltűntem.

- Shika! Térj már észhez és kezd el beszélni! Most! - rázta meg a vállam Nori, mikor már sokáig csöndben ültem. Ezért szeretem Norit. Tudja, mikor mit kell mondania. Felemeltem a fejem, hátradobtam a fekete hajam, majd egy mozdulattal lesöpörtem a könnyeimet elkenve ezzel az amúgy is szétfolyt szemfestékemet. Szaggatottan kifújtam a levegőt, majd a három lányra néztem.

- Elindultam a tanfolyamra, mint mindig. Lekéstem a buszt, mint úgy általában. Viszont most tudtam fogni egy taxit, így azzal mentem el. Bár gyalogoltam volna! Bár késtem volna megint egy tíz percet! Bár... - kezdtem a bőgést, de Nori nem hagyta, hogy újra magamba roskadjak, így lekevert egyet. Milyen kedves lány... - Kint állt az épület előtt egy lányt ölelve - motyogtam el a történet végét, mire csönd telepedett le a szobába.

- Te pedig...? - szólalt meg elsőként Yumiko.

- Eljöttem...

- Te teljesen meghibbantál? Felszegett fejjel kellett volna elmenned mellette! - kiáltott rám Nori.

- Lehet, hogy az neked ment volna, de velem nem ez a helyzet - védekeztem rögtön. Nori csak a fejét csóválta, viszont Emiko együtt érzően odaült mellém és megsimogatta a vállam.

- Sajnálom Shi-chan...

Halványan elmosolyodtam.

- És most mi lesz? - ült a másik oldalamra Yumiko.

- Mi lenne? Helyrehozzuk, amit Shika elcseszett. Mint mindig - vonta meg a vállát Nori.

- Egyszer, csak egyszer viselkedhetnél emberien - pattantam fel, és még a fekete hajú barátnőmet is meglepte, hogy volt energiám visszaszólni. De rögtön gúnyos mosolyt varázsolt az arcára.

- Shika, engedd el.

- Hogy?

- Nem tehetsz mást. Világosan tudatta veled, hogy nem érdekled. Ennyi. - Majd No-san megvonta a vállát. Értetlenül huppantam vissza az ágyamra.

- Igaza lehet... - sütötte le a szemét Yumiko, Emiko pedig elhúzott szájjal ugyan, de egyetértően bólintott. Igen. Norinak általában igaza van. De ha Yumiko és Emiko is mellette áll ellenem, akkor nem tehetek mást, mint elismerni, hogy tényleg igazuk van. Elengedem.

---