- Rendben...  - raktam le a telefonom kifáradva. Hihetetlen, hogy nem bírják békénhagyni az embert egy másodpercre se. Fél óra múlva bent kell lennem a stúdióban. Pff... Úgy döntöttem, előbb beülök a kávézóba. Kinyitottam a sarki kávéház ajtaját, ami csilingeléssel jelezte, hogy új vevő van, majd leültem az egyik asztalhoz. 
- Mit adhatok? - állt meg előttem a pincérlány az ajkait harapdálva. A csinos pincérlány.
- Egy kávét szeretnék, kevés cukorral - néztem föl egy enyhe félmosollyal.
- Máris - indult el, én meg utána néztem. Mert hát... A szép lányokat csak lehet lesni, nemde? Már épp indult volna visszafelé, kezében a kávéstartállyal, amikor az egyik férfi hozzászólt.
- Csinos szoknya, bár lehetne rövidebb - jegyezte meg vigyorogva a férfi, majd rácsapott egyet, én mekikerekedett szemmel néztem a pasasra. - Na, töltsön csak még egy kicsit.
Ekkor a lány fújtatott egyet, majd műmosollyal odafordult, és tölteni kezdte a pohárba... A tartály egész tartalmát. Elröhögtem magam, viszont a vén fószer leesett állal leste, ahogy végigcsurog az asztalán a kávé, majd a nadrágán köt ki.
- Suzanne!  - tört ki ordításban a pultos, mire a csaj csak egy amolyan "upsz..." nézéssel fordult felé. - A kötényt!
A lány lerakta az említett tárgyat, majd felkapta a kabátját. Csak a cipő kopogása hallatszott az egész kávézóban, ahogy kimegy. Gyorsan lehörpintettem a kávét - bár az csak akkor jó, ha lassan isszuk, és kiélvezzük, na mindegy... - és elindultam én is, hogy időben odaérjek a stúdióba.
Másnap összefutottam a lemezboltban a pincérlánnyal. Aki ugan már szerintem nem pincérlány a tegnapi kitörése miatt, bár szerintem a pasas megérdemelte. Mindenesetre én jót szórakoztam rajta. Épp zenét hallgatott, én pedig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és a lemezeket nézegettem. Mikor egymás elé értünk, intettem egyet. 
- Hello.
- Mit akar? - vette lejebb a hangerőt.
- Én? - mutattam magamra. - Én ugyan semmit! - tettem föl a kezeimet védekezőleg, mire Suzanne - azt hiszem ez a neve - tovább nézegette a lemezeket. Én meg csak vigyorogtam. Tovább figyeltem, ahogy eltáncikált a boltban.
- Hahó! - integetett előtte az egyik pasi, mire Suzanne csak rámutatott a fejhallgatójára, hogy nem érti. - Vegye le! Hahó!
Mint akit nem érdekel tovább táncikált. Mosolyogva figyeltem. Milyen bajkeverő ez a lány... Ekkor lekapta róla a fejhallgatót.
- Ne táncikáljon!
- Miért? Rossz nézni hogy maga sosem tud majd így mozogni a hájaitól?
Meglepetten röhögtem föl, mire a férfi a dühtől vöröslő fejjel kitessékelte a lányt. Én meg utána mentem. Hirtelen nem tudtam miért, de utána kellett mennem.
- Suzanne! Várjon! - kiáltottam a lány után.
- Igen? - fordult hátra "nemtörődöm" arckifejezéssel.
- Nincs kedve eljönni vacsorázni? - kérdeztem mosolyogva.
Enyhe mosoly futotta át az arcát.
- Sajnálom, de nem érek rá...
Az arcomról mintegy varázsütésre lehervadt a mosoly.
- Ó, szóval játsza a nehezen megszerezhetőt...
- Nem én... Tényleg nem érek rá. - Értetlenül nézett rám.
- Inkább mondja azt, hogy nem.
- Jó! Akkor nem! - puffogta, majd a táskájában kezdett kutakodni és hirtelen felindulásból elkapta a kezem és ráfirkantott valamit. - Viszlát!
Ezzel fogta magát és átgyalogolt az úton, én pedig ránéztem a kezemre, mit írt rá. A telefonszámát.

*

Már hónapok teltek el azóta, hogy találkoztam Suzanne-vel. Igen, párszor felhívtam, de ennyi. Viszont ma, ahogy elhaladtam egy kirakat mellett, hirtelen visszakaptam a fejem. A bajkeverő ott rendezgette a kirakati babákon a ruhákat.
- Hello!
Riadtan fogta a baba karját, majd zavarában leszedte róla és kidöntötte az egész sort. Összehúzott szemöldökkel figyeltem, hogy mit csinál. El kéne sétálnom. Túl sok bajt kever ez a lány nekem. 
Az eladó is felfigyelt a szerencsétlenkedésére, de mielőtt odamehetett volna hozzá, Suzanne gyorsan lelépett. Kész ez a nő...
Este újra összefutottam vele. Két haverommal ültünk be a helyi discoba, és Su is ott volt a barátaival. Odaintettem neki, amikor egy kilencven fokos szögben megfordult, fellökve ezzel a pincért. A tálcáján lévő poharak széttörtek és az ital is kiömlött. Felkeltem, majd gyorsan karon ragadtam Suzanne-t.
- Futás!
Su tényleg egy bajkeverő...